A pártok programjainak lakáspolitikát érintő részét bemutató összeállításunkban (12-14. oldal) az építésekre és felújításokra vonatkozó áfacsökkentés központi témának tűnik. Ennek Ön szerint mennyire van létjogosultsága?

Az áfa egy fix bevétele az államkasszának különösen a lakásépítéseknél. Ezért a költségvetés tervezői ezt a forrást általában nehezen akarják csak feladni. Az építők nem nagyon tudnak elbújni az áfa kötelezettség elől, így itt nem igazán lehet beszélni a feketegazdaság kifehérítéséről. Ezzel ellentétben a felújításoknál, legyen szó akár házilagos, akár vállalkozásban megvalósuló felújításról, a fehérítő hatás nagyobb lehet a vártnál. Az államnak is jobb, ha nulla százalék áfa helyett 5- vagy 8 százalékos bevétele lesz és a megrendelőnek is jobb, ha számlát kap, hiszen így élhet a garanciális biztosítékokkal.

Az Unió most milyen pontosan milyen állásponton van az áfacsökkentés kérdésében?

A válságra adott válaszként az Európai Unió irányelvben rögzítette, hogy a szociális lakásépítés és lakásfelújítás áfája csökkenthető. Ennek a nyugati országok részéről azért volt létjogosultsága, mert így akarták fenntartani a keresletet és az építőipari megrendelések volumenét. Magyarországon azért lenne szükséges ennek a lépésnek a megtételére, mert különösen az fiatal pályakezdőknél óriási űr tátong a keresetek és a lakásárak között, ami a legtöbb esetben lehetetlenné teszi az első otthon megszerzését.

Az áfacsökkentést a gyakorlatban milyen módon engedélyezi az Európai Unió?

Ha a magyar kormány hoz egy olyan rendeltet, ami az irányelv alapján egy csökkentett áfát eredményez, akkor azt az Unióhoz be kell jelenteni. Egyrészt statisztikailag regisztrálják, hogy milyen tevékenységre, melyik országban, mennyi az áfa, másrészt megvizsgálják, hogy az adott jogszabály kompatibilis-e az uniós irányelvvel, de ebből nem szokott probléma lenni, ha a megfelelő tevékenységi köröket jelöli meg a hazai szabályozás. Fontos, hogy külön jóváhagyásra nincs szükség, hiszen az irányelv ezt lehetővé teszi.

Különösen a bérlakásépítések témájában merült fel az uniós források bevonása. Ez a lehetőség mennyire adott valójában?

Az uniós források gazdaságfejlesztési források, így egy-egy személynek vagy családnak nem lehet ezeket kiutalni például szociális alapon, lakbértámogatásra vagy akár lakásépítésre. A források felhasználásánál a gazdaságfejlesztés mellett a tartós munkahelyteremtés is fontos, ami elősegíti az adott régió felzárkózását. Azoknak a vállalkozásoknak viszont, amelyek egyébként bérlakásépítéssel is foglalkoznak, lehet olyan uniós forrásból finanszírozott programot indítani, ami számukra tartós növekedést biztosít és új munkahelyek megteremtését teszi lehetővé. A lényeg, hogy ezt a területet vállalkozói oldalról segítsük.

Akkor, ha jól értem, jelentős összegeket lehetne ebbe az irányba terelni.

Igen. A hangsúly itt azon van, hogy a kis- és középvállalkozások felé kell, avagy kéne irányítani az uniós forrásokat. A konkrét támogatást úgynevezett horizontális célokkal lehet alátámasztani, ami ebben az esetben nem a környezetvédelem vagy a kutatásfejlesztés, hanem a kis- és középvállalkozók erősítése. Ez teljesen elfogadott az Unióban. Fontosnak tartom ugyanakkor kiemelni, hogy egy jól előkészített és átgondolt bérlakásépítési rendszert vagy a fiataloknál az első lakás megszerzését, meggyőződésem szerint EU-s források nélkül is meg lehet valósítani piaci hitelekkel, megfelelő előtakarékosság és némi állami támogatás mellett.

Akkor a közvetlen bérlakásépítési támogatás nem alternatíva…

Az Unió a szociális kiadások kérdését nemzeti hatáskörbe utalja és makroszinten vizsgálja a források felhasználásának hatékonyságát. Magyarországra különös figyelem jut, hiszen a Világbank és az Unió hitelével biztosítjuk most túlélésünket. Én azt gondolom, hogy ha egy olyan bérlakásépítési rendszert sikerül kidolgozni, amely fenntartható és hosszú távon is munkahelyeket teremt, valamint vállalkozói oldalról a gazdaságfejlesztést is magába foglalja, akkor az Unió ezt támogatni fogja. A rendszernek olyan fontos célokat kell szolgálnia, mint a demográfiai helyzet javítása az öregedő társadalomban és a munkahelyteremtés az alacsony képzettségű munkavállalók körében. Ha jó a rendszer, akkor a konvergencia programon belül ez egy olyan kiadási tétel lehet, ami ellen nem emelnek majd kifogást sőt, mint mondtam, támogatják.

Idén januárban jelentős változás történt az Unión belüli szolgáltatási piacon. Ez hogyan érinti az építőipart?

Január elsejétől valóban jelentős változás történt, ugyanis a szolgáltatási irányelv értelmében megnyílt az Unión belüli szolgáltatási piac az építőipari vállalkozások számára is. Ez azt jelenti, hogy egy Magyarországon bejegyzett vállalkozás teljesen hivatalosan vállalhat munkát az Unió bármely tagállamában, hangsúlyozottan versenyképes áron. Ha például Münchenben egy magánszemély fel akarja újíttatni a házát, akkor egy magyar építőipari kis- vagy középvállalkozástól is kérhet árajánlatot, amelynek nem kell letelepednie vagy külön engedélyt kérnie ehhez, hanem teljesen legális számlakibocsátás mellett végezheti el a munkát a helyieknél sokkal versenyképesebb áron. Ez óriási lehetőség a magyar építőipar számára.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az olcsóbb magyar munkaerőt egy vállalkozás ernyője alatt lehet becsempészni az Unió fejlettebb országaiba?

Végül is igen. Persze az úgynevezett kiküldetési irányelv szabályait is be kell tartani, hiszen ki kell juttatni az adott országba a munkásokat, de ez mindössze például a közegészségügyi szabályok, és más alapvető előírások betartását jelenti. Van némi regisztrációs kötelezettség is vagy például a helyi minimálbéreket is ki kell fizetni a dolgozóknak, de ez így is óriási lehetőség a mérnökök és a vállalkozások számára.

Érdekes, hogy erről nem túl sokat hallottunk korábban.

Ez a gazdasági tárca tevékenységének kritikájának. Az úgymond sikereket hirdető kampányok mellett, úgy látszik nem jutott forrás a vállalkozások tájékoztatására a valódi lehetőségekről és az európai piacra történő kilépéssel kapcsolatban sem történt meg a felkészítés, pedig ez nemcsak az építőipart, hanem számos más szolgáltatási ágazatot is érint. Ez különösen azért szomorú, mert kemény tárgyalások árán sikerült elérnünk, hogy a nyugati országok végre elismerjék, hogy az Unió szellemisége, a tőke és szolgáltatások szabad áramlása magába foglalja azt is, hogy beengedjék piacaikra a régiós vállalkozásokat.

Dombi Ágoston