Mivel a kollégák titkos szavazáson döntenek erről a díjról, valóban meglepetés volt.
Ön szerint azért esett Önre a választás, mert már 1999 óta vezeti sikeresen az FHB-t vagy a válságban elért eredményekért?
Ezt én is csak találgatni tudom, de az biztos, hogy az elmúlt évben vagy az elmúlt években a szektor általános gondjaiból elég sok olyan történetet hagytak ránk a kollégák – vagy inkább hagytak nekünk munkateret -, amiket nem volt egyszerű megoldani. Ez szerintem biztos ott volt a döntés hátterében.
Összességében a szakma egyetért a tavaly hozott új szabályok tömkelegével?
Mint tudjuk, még így utólag is vannak ellentétek, például itt az AXA esete: nem akarják alávetni magukat a Magatartáskódexnek. Úgy gondolom, hogy abban az esetben, amikor válság idején a piac egységesen nem hajlandó az önszabályozásra, akkor azt rendeletekkel kell elérni. Ez nincs másképp Nyugat-Európában sem, ahol most szintén újragondolják a különböző szabályokat. Fontos kiemelni, hogy e folyamatoknak még koránt sincs vége. Itt persze most elsősorban az EU központi szerepére gondolok, hiszen Magyarországon a következő fél évben várhatóan nem lesz ilyen intenzív jogszabályalkotás, de ezt követően további jelentős változások lehetnek, amelyek ismét a pénzügyi közvetítő rendszer átszervezéséhez vezethetnek.
De ez már például a lakossági ügyfelek hitelfelvételi lehetőségeit nem fogja érinteni?
Itt elsősorban olyan kérdések vannak még napirenden, mint esetleg egy központi európai felügyelet esetleges megszervezése és ennek viszonya a nemzeti felügyeletekhez vagy a tőkemegfelelőség, a tőkesúlyozás kérdése. De említhetem a több országban is működő pénzintézetek problematikáját vagy az olyan nehezen átlátható mamutok felügyeletét, akik biztosítással és pénzügyi szolgáltatásokkal vagy épp kereskedelemmel is foglalkoznak. Ezek átvitt értelemben érinthetik a lakossági ügyfeleket is, de azt még senki nem tudja megmondani, hogy milyen mértékben.
Mi a szakma véleménye a már meghozott szabályozásokról, ezek mennyire vethetik vissza a hitelezést?
Az új szabályok, különösen a körültekintő lakossági hitelezés feltételeit és a hitelképesség vizsgálatát előíró kormányrendelet, elég egzaktan meghatározzák a fedezeti arány mértékét és a jövedelemvizsgálat szükségességét, ami – ismerve a magyar megtakarítási hajlandóságot és jövedelmi viszonyokat – markánsan visszafogja majd a hitelfelvételt.
Ez a mostani helyzetre is igaz? A legtöbb bank már önmagát leszabályozta és nem ad hitelt például jövedelemvizsgálat nélkül.
Így van. A legnagyobb kérdés azonban, hogy a piac gyógyulásának mennyire lesz majd gátja a korlátozás, hol van az a határ, ami már visszavetheti az újbóli fellendülést. A jegybank szerint épp a mostani önszabályozási hullám adott alkalmat az új szabályok bevezetésére, ugyanakkor lehet, hogy most is lenne olyan bank, amelyik a piacszerzés reményében, nagyobb kockázat mellett, mondjuk, a fedezet értékének 95 százalékáig adna hitelt, de ez nem lesz lehetséges.
Ha jól sejtem, inkább a jövedelemvizsgálat szükségessége jelent problémát a bankok számára. A jogszabály az úgynevezett „hitelezési limit” százalékában jelöli meg a maximum törlesztőrészletet, ugyanakkor a limit megahatározásának lehetőségét meghagyja a hitelnyújtó belső szabályzatának hatáskörében. Ezzel fognak majd játszani a bankok?
Ismerve a magyarországi hivatalos kereseti viszonyokat, valóban a jövedelemvizsgálat lesz a legnagyobb probléma. Volt arról is szó, hogy a rendeletben az APEH által igazolt nettó jövedelem bizonyos százaléka legyen a maximális törlesztőrészlet. Ez a korábban Romániában is érvényben lévő megoldás, azonban szerencsére nem került bele a jogszabályba. Ott ez nagyjából 10 évig vetette vissza az egész piacot. A hitelezhetőségi limit számításánál most például beszámítható lesz a bérbeadásból származó jövedelem, a kamatjövedelem vagy az osztalék is. A mostani hitelezési feltételekkel még nem jelent problémát a jövedelemvizsgálat, de később – a banki verseny miatt –bizonyára a lehető legszélesebb határt fogják feszegetni a pénzintézetek. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy a jövőben mennyire változnak az említett hivatalos, kimutatható kereseti viszonyok. Ha esetleg kedvező változás áll be, akkor jobb lehet a helyzet.
Ön szerint a vállalati üzletágban is várható a lakosságihoz hasonló leszabályozás?
Ezt nem tartanánk jónak. A nagyvállalati ügyfeleknél nincs olyan egyenlőtlen viszony egy cég és a bank között, mint a lakossági üzletágban, hiszen egy nagyvállalat pénzügyi vezetője legalább annyira felkészült, mint a bank munkatársa. Itt a piaci viszonyoknak kell meghatároznia a feltételeket.
Pedig itt is hatalmasak voltak a veszteségek, talán még nagyobbak is, mint a lakossági szektorban.
Ez így van egyes pénzintézeteknél, de úgy gondolom, hogy ezekben az esetekben az ilyesmiben érintett bankok, illetve a vállalat menedzsmentjének felelősségét kell vizsgálnia a tulajdonosoknak és levonni a szükséges konzekvenciát. Persze azt nagyon nehéz megállapítani, hogy ki hibázott, hiszen a különböző kereszthatások miatt egy egy évvel ezelőtti jó döntés a válság hatására utólag könnyen rossz döntéssé válhatott. Ennek az a hozadéka, hogy a vállalati hitelbírálatnál is sokkal komolyabb vizsgálat alá vetik nemcsak a céget, de megrendelőit és beszállítóit is.
Mire számíthatnak az ingatlanfejlesztők idén finanszírozási szempontból?
Az első félév a kivárásé lesz. Semmilyen változásra nem számíthatunk. A második félévben már véleményem szerint megmutatkozhatnak az élénkülés jelei. Aki eddig túlélte a válságot, annak még háromnegyed évet, egy évet ki kell húznia, és akkor beállhat egy olyan fordulat, ami a biztos piacon maradást jelentheti. Szerencsére az ingatlanpiac fellendülése előrejelzi a gazdasági növekedést, de ezzel együtt az ingatlanfejlesztők is arra számíthatnak, hogy még nagyon sokáig „könyvízű” lesz a hitelezés.
Ez mit jelent pontosabban?
Visszaáll, illetve már visszaállt az egyharmad hitel, kétharmad önerő szabálya, ami kivételes esetben lemehet 50-50 százalékra. Persze a banki verseny ezeket az arányokat idővel le fogja nyomni, de a következő 10 évben nem számítok arra, hogy például az önrész aránya visszamenne a válság előtti, most könnyelműnek tűnő szintre.
A lakossági hitelezésnél is ilyen időtávokban kell gondolkodni?
A már említett szabályok miatt elvileg a lakossági ingatlanhitelezés már sosem lesz olyan, mint rég. Úgy gondolom, hogy a hitelezési volumen csak két év múlva állhat vissza egy olyan normális szintre, ami a magyar piactól elvárható ingatlanforgalomhoz szükséges. Most nagyon sok tranzakció ragad be, mert nincs például vevő a korábbi lakásra, így önrész sincs. Olyan tendenciát is látunk ugyanakkor, hogy nemcsak a hiteltörlesztési gondok, de a magas fenntartási költségek miatt is egyre nagyobb a nyomás az eladókon, akik előbb-utóbb kénytelenek lesznek engedni az árból. Ezt a nyomást a vagyonadó csak erősíti.
Ön egyetért ennek bevezetésével?
Alapvetően nem utasítom el az ingatlanadót, hiszen a legtöbb országban létezik ez az adónem. A bevezetés előtt azonban rendezni kellene az említett hivatalos jövedelemi viszonyokat és az adó alapjának meghatározásán is bőven lehetne mit finomítani.
Térjünk át az FHB helyzetére. Hogyan alakult a tavalyi év?
Gyorsjelentésünk február közepén jelenik meg, de annyit mondhatok, hogy a terveknek megfelelő eredményre számíthatunk.
A lakossági hitelezés visszaesése mekkora volt?
Év-év alapon az új kihelyezések volumene egyhatodára csökkent, ami információink szerint átlagos visszaesésnek tekinthető a többi piaci szereplővel összevetve.
Ez mennyiben érinti a létszámot?
Korábban már volt egy kisebb leépítés a banknál. Ebből a szempontból fontos kérdés, hogy az új hitelek volumene mikor és milyen mértékben indul növekedésnek. A felesleges kapacitásokat most a meglévő hitelek gondozására fordítjuk, de például az ügynöki hálózatot sok tekintetben át kell hangolnunk. Azt szeretnénk elérni, hogy teljes termékpalettánkat saját hálózatunk értékesítse. Ezt nemcsak a hitelközvetítőket érintő jogszabályváltozások miatt tartjuk szükségesnek, de azért is, mert ez a piac a válság hatására radikálisan átalakult. A hitelközvetítők is látják, hogy csak hitelből már nem lehet megélni, ezért bővíteni kell a közvetítői szolgáltatásokat a bankszámlák, a debit- vagy hitelkártyák és egyéb banki termékek felé. Jelentős felkészültségre van szükség a számos banki termék egyazon ügynökön keresztüli értékesítéséhez, ezért erősítendő a hálózat.
Az FHB-nál mennyire növekedett meg a bedőlő hitelek aránya?Az FHB korábban jóval szigorúbb hitelezési politikát folytatott, mint a versenytársak, amit sokan hátrányunkra írtak a konjunktúra időszakában. Most viszont ennek köszönhetően a portfolió minősége továbbra is nagyon jó. Azokban az esetekben, ahol jelzik vagy mi észlelünk törlesztési nehézséget, kollégáink személyesen tárgyalnak az ügyféllel, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást. Mivel ingatlanforgalmazó cégünk is van, nemcsak banktechnikai eszközökkel tudunk segíteni. Volt már rá példa, hogy a közös értékesítéssel egybekötve mi találtuk meg azt az ingatlant az ügyfél számára, ahová megmaradt tőkéjéből beköltözhet, adott esetben egy olyan kisebb hitel felvételével, amit már képes lesz törleszteni. Úgy gondolom és ezen a külföldi kollégák is meglepődnek, hogy közel sincs olyan sok bedőlő hitel, elárverezett lakás az országban, mint amire számítani lehetett. Hihetetlen tartalékokat mozgatnak meg az emberek – ilyen a magyar mentalitás, ha ingatlanról van szó. Ezzel együtt még korántsem vagyunk a válság végén, ezért is fontos kiemelni, hogy a legnagyobb probléma mindig abból adódik, ha az ügyfél homokba dugja a fejét és nem hagyja, hogy időben segítsenek neki.
Az FHB az utóbbi években nagy változásokon ment át. Zöldmezős kereskedelmi bankot hoztak létre és ingatlanforgalmazó cégük is lett. Várható a közeljövőben újabb stratégiai lépés? Gondolkodnak esetleg további külföldi terjeszkedésben?
Egyelőre nem. A stratégiaalkotás időszaka a második félévben lesz és ebben természetesen benne van a további külföldi terjeszkedés lehetősége is Horvátország után, de konkrétumokat nem tudok mondani. Az biztos, hogy továbbra is az ingatlan és pénzügyi szolgáltatások kettőse marad a fő irány tevékenységi szempontból.
