Dr. Lövétei István alkotmányjogász, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi adjunktusa, aki már az első tervezet nyilvánosságra kerülésekor alkotmányos aggályait hangoztatta az ingatlan-, illetve vagyonadóval kapcsolatban, a napirendre vétellel összefüggésben elmondta: teljes mértékben az Alkotmánybíróság szuverenitásának körébe tartozik, hogy mikor tárgyalnak egy-egy ügyet. Így könnyen elképzelhető, hogy akárcsak a luxusadó esetében, itt sem születik majd döntés a beadványokkal kapcsolatban a hatálybalépés vagy az első adófizetés határideje előtt. (Lapzártánkig az Alkotmánybíróság nem vette napirendre a vagyonadót érintő beadványokat – a szerk.)
Dr. Lövétei István álláspontja szerint az első tervezetekhez képest a jogalkotónak nem sikerült megválaszolnia azokat a kérdéseket, amelyek miatt alkotmányellenes lehet a törvény. Attól, hogy az új jogszabály ingatlanokat érintő része az adóalap megállapításánál jogorvoslati lehetőséget biztosít az adózónak, még nem oldották fel azt az értékmeghatározási problematikát, melyet az Alkotmánybíróság korábban, a luxusadónál is kifogásolt. Alkotmányos követelmény, hogy bármilyen adóról is legyen szó, az adóalap egyértelműen meghatározható legyen, lásd személyi jövedelemadó. A bíróságnak nem lehet feladata, hogy eljárások ezreiben állapítsa meg, személyre vagy ingatlanra szabottan az adóalapot akár minden évben. A komoly és hosszadalmas szakmai előkészítő munkát igénylő kataszter létrehozását nem lehet megspórolni, ha értékalapú ingatlanadót akar bevezetni az állam – véli az alkotmányjogász.
A törvénnyel kapcsolatban könnyen megállhatja a helyét az az állítás is, hogy a nagy rendszerek átalakításánál, illetve egy ilyen teljesen új, ugyanakkor sokakat érintő átfogó jogszabály elfogadásánál elég időt kell hagyni a felkészülésre. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már több döntést is hozott például a 90-es évek közepén, a Bokros-csomag kapcsán.

ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI BEADVÁNYOK

Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának főbb alkotmányos aggályai

A forgalmi értéken alapuló adóalap meghatározásában a törvény semmilyen fogódzót nem ad, ugyanakkor adóbírsággal és késedelmi pótlékkal rendeli szankcionálni, ha a bevallásban az adózó - akár tévedésből is - a forgalmi értéket, ezáltal az adóalapot 10 százaléknál nagyobb eltéréssel adja meg.

A törvény rendelkezései a mentességet kizárólag az ingatlan értékéhez kötik és nincsenek figyelemmel arra, az adott ingatlannak hány tulajdonosa van. Így egy nagyobb értékű ingatlan kisebb arányú résztulajdonosa adófizetésre kötelezett lehet, szemben egy olyan adóalannyal, aki azonos értékű tulajdonnal rendelkezik egy kisebb, már mentességet élvező ingatlanban.

A nagycsaládosokat hátrányosan érintő, diszkriminatív helyzetet teremtett a szabályozás, ugyanis a nagyobb család indokolhatóan nagyobb méretű és így sok esetben nagyobb forgalmi értékű lakóingatlanát adókötelessé teszi.

Az esetek döntő részében a korábbi szerződéskötéskor nem ismerhették és ezért nem is vehették számításba az új adó bevezetéséből fakadó jövőbeli kötelezettségeket (pl.: hitelfelvétel).

Angyal József, okleveles adószakértő főbb alkotmányos aggályai

A forgalmi érték megállapításánál a törvényből kimaradt az illetékről szóló törvényre való hivatkozás, így az adóhatóságot nem kötik az illetéktörvényben foglaltak, csak az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései. 

A mentességeket a jogalkotó nem az ingatlanhoz, hanem a magánszemélyhez kötötte. A személyes mentességet életvitelszerű bentlakáshoz kötötte, ami szükségtelen, ugyanis az adó az ingatlanhoz kötődik. Ez ellentétes a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának alkotmányos jogával. 

A forgalmi érték fogalmát a vagyonadótörvény nem határozza meg egyértelműen. (Ennyiért tudom eladni? Ennyit ér a banknak? Ennyiért vettem? stb.)