Ebbe a kategóriába sorolhatók a különböző hasított kövek, valamint azok a lapkövek, amelyek a fűrészelés, ill. a gattervágás után további felületi megmunkálást (csiszolást, polírozást) nem kapnak.

Úgy négy-öt évvel ezelőtt - a mediterrán ízlésvilág betörésével párhuzamosan - indult fejlődésnek a hasított, ill. tört felületű kövek felhasználásának máig tartó növekedése. Az addig a piacon szinte egyeduralkodó ürömi bánya termékei mellett megjelentek a karmacsi, keszthelyi és az eplényi hasított homok- ill. mészkövek. A legjelentősebb volument mégis - főként a Horvátországból származó – import adja. Míg korábban a szabálytalan formájú (poligonális) hasított kő termékek tették ki a kereslet nagy részét, a 2005. évi Construmán és a 2006-os Decorstone kiállításon már látható volt, hogy a gyártók és a kereskedők kínálatában a tovább feldolgozott, szabályosabb formájú kőburkolatok aránya nőtt. A tovább feldolgozás történhet fűrészeléssel, vagy roppantással aszerint, hogy egyenes, ill, simább, vagy durva, egyenetlen élekre, felületekre van szükségünk. A feldolgozás módja hatással van a késztermék árára is, mivel főképp a homokkövek vágása igen szerszámigényes. Ezért általában a tört, roppantott hasított kövek az olcsóbbak.
Az ürömi bánya vezette be korábban a piacon az ún. „mediterrán” megnevezést, amelyet azóta a többi gyártó és kereskedő is a tört felületével a felszín felé rakott kőburkolatra használ. Ennek a burkolatnak volt az őse a korábbi építészetben használt rendszertelen, rendezetlen struktúrában rakott, ún. „cigányciklop”. A napjainkra jellemző elnevezés szerint az egységesebb vastagságú kövekből egyenesebb, „szabályos mediterrán”, vagy egyenetlenebb sorvezetésű, „vad mediterrán” burkolatokat készítenek.
A feldolgozott termékek másik csoportja az, ahol a kő valamilyen szabályos osztással, vágott vagy tört éllel, de az eredeti hasított felületével kerül a felszínre. Az ilyen burkolat készülhet azonos sortávval vagy váltósorosan (pl.: 8-15 cm között változó sortávolságú), tégla alakúra formált kövekből, vagy olyanokból, amelyeknek csak két párhuzamos éle van. A sorok közé akár eltérő színű kőből készült osztó sor is kerülhet. Ebből is látható, hogy a korábban szinte egyeduralkodó szabálytalan formájú kőből rakott (pókhálóciklop) felületekhez képest nagyobb eséllyel lehet az adott ház stílusához megfelelő kőburkolatot tervezni.
Mint minden szakmában a gyors növekedés, a szereplők számának megsokszorozódása óhatatlanul a szakma felhígulásához vezet. Míg a magyar bányák termékeire a kiegyensúlyozott, és - főként az évek során megszerzett tapasztalat miatt - ismert minőség a jellemző, az importnál néha még az azonos bányákból származó köveknél is előfordulhat jelentős minőségi eltérés. Találkozhatunk a kőkereskedésekben tapasztalt kereskedőkkel is, de sajnos néhányan még olyan alapvető dologgal sincsenek tisztában, hogy az a kő, ami gond nélkül helytáll falburkolatként, nem biztosan alkalmas mondjuk járdák, kocsibejárók burkolására. Reméljük, hogy a piac belátható időn belül kiszelektálja majd a nem megfelelő minőséget kínáló szereplőket.

Van azonban már most is egy kikerülhetetlen és egyben kötelező ismérve a kereskedőkhöz került köveknek. Magyarországon építőanyagot forgalomba hozni a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet szerint csak megfelelőségi igazolással lehet. Az eladónak rendelkeznie kell a terméke minőségére és felhasználhatóságára vonatkozó megfelelő tanúsítással.
A díszítőkövekre érvényes építőipari műszaki engedélyek, amelyek a megfelelőségi nyilatkozat alapjául szolgálnak, az ÉMI Kht. honlapján is megtekinthetők.
A kőburkolatok értékét – természetes felületük és esztétikai értékük mellett – időtállóságuk jelenti. Ha már egyszer rászánja valaki magát arra, hogy a számára megfelelő követ kiválassza, megfelelő szakemberrel beépíttesse, akkor csak bevizsgált, minősített és tanúsított termékeket használjon, amely tulajdonságaival az adott felhasználási célnak megfelel.

Szántó András

LTK Magyarország