Mint ismert, a Rózsadomb Dunára néző oldalán éktelenkedő egykori SZOT szálló szerkezetének kibővítésével a befektető ProHill Kft. a főváros legexkluzívabb lakóépületét szeretné felépíteni. Az eddigi 21 méteres homlokzatmagasság 32 méterre növelése ellen a Fővárosi Tervtanács és több szakmai és civil szervezet is felemelte szavát. A BVA fellebbezéssel fordult az FKH-hoz a kiadott nem jogerős építési engedély visszavonása érdekében. Az FKH azonban elutasította a beadványt, mondván, a BVA nem tekinthető ügyfélnek ebben az esetben, hiszen semmi köze nincs ehhez a fejlesztéshez. Erre az alapítvány bírósághoz fordult, ahol jogi képviselőjük többek közt a már említett aarhusi egyezményre hivatkozott, mikor az ügyfélstátus elismerése mellett érvelt. Ugyan nem kizárólag ennek alapján, de a Fővárosi Bíróság ítéletében arra kötelezte az FKH-t, hogy ügyfélként elismerve az örökségvédőket, érdemben bírálja el a BVA fellebbezését.
No de lássuk, mit is rejt az eredetileg különböző ENSZ-dokumentumokon alapuló egyezmény a magyar építésügy számára. Az 1998-ban elfogadott okmány címe már önmagában is sokat sejtet: “Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról”. A megfogalmazás lényegében annyit tesz, hogy a nyilvánosságot be kell vonni a környezetet érintő döntésekbe, ideértve a bírósági eljárást is, és ehhez meg kell adni a szükséges információkat. Ez három kérdést is felvet. Mi a nyilvánosság? Mi a környezet vagy a környezeti ügy? És mi a szükséges úgynevezett környezeti információ?
Kezdjük az utóbbival. Minden információ, amely környezetünket – ilyen például a levegő, az atmoszféra, a víz, a talaj, a föld, a tájkép, a természetes élőhelyek – érinti, környezeti információnak nevezhető. Jelenleg számunkra a legfontosabb, hogy az egyezmény környezeti információnak tekinti a kulturális helyszínek és az épített környezet állapotát is, valamint az ezt befolyásoló tevékenységeket és intézkedéseket, különös tekintettel a közigazgatási intézkedésekre, a környezetet érintő megállapodásokra, irányelvekre, jogalkotásra, tervekre és programokra. Ennek értelmében tehát az ilyen témákat érintő információkat a magyar államnak is rendelkezésre kell bocsátania.
Itt jutunk el az első kérdéshez. Vajon kinek lehet ezeket az információkat kiadni? Az “érintett nyilvánosság” a nyilvánosság azon részét jelenti, amelyet a döntéshozatal befolyásol vagy ahhoz érdeke fűződik; jelen meghatározásban a környezet védelmét elősegítő és a nemzeti jogban foglalt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezeteket érdekelt szervezeteknek kell tekinteni. Tehát az állam és kormányzati szerveken kívül szinte bárkinek ki kell adni az információkat.


A cikk folytatása!