Ha valaki gondosan és körültekintően keres magának új lakást, az esetek nagy többségében a következő folyamaton megy keresztül: a szomszédok és a barátok megkérdezése után általában vesz egy-két hirdetési újságot, majd rádöbben, hogy az internet már mindent überel, és a továbbiakban ott próbálkozik. Otthonról vagy munkahelyünkről sokáig elmerülhetünk a világháló nyújtotta adatdömpingben, lassan, de biztosan eljutunk arra a pontra, amikor félállású lakáskeresőnek vagy állástalan lakásközvetítőnek érezhetjük magunkat - és egyre inkább az a meggyőződésünk, hogy minél több információnk van, annál kevésbé tudunk dönteni.
Az elbizonytalanodásra sajnos nem tudunk biztos recepttel előállni, de azért talán akad néhány használható ötletünk.
Először is érdemes ismert keresőoldalakkal próbálkozni, ugyanis ők szűrik az ismétlődő és a régi hirdetéseket. Másodszor előnyös lehet, ha olyan honlapra bukkanunk, amit maga a beruházó működtet. Ezek a nagy többségben igényes portálok szinte minden információt tartalmaznak, amire szükségünk lehet, a műszaki leírástól és az ártól a látványterveken keresztül egészen az alaprajzokig, természetesen konkrét címmel, névvel, referenciákkal. Ez utóbbiakhoz talán a három leglátogatottabb hazai internetes portálon keresztül vezet a legrövidebb út, a legtöbben az ő ajánlataikat klikkelik végig. (Az index.hu-n az Index Lakásportált, az origo.hu-n pedig az Origo Ingatlanbörzét lehet elérni. A startlap.hu ingatlanos oldala ránk zúdít további pár száz, innen elérhető honlapot, úgyhogy itt is kiélhetjük vadászösztöneinket.)
Keresgélésünknek köszönhetően persze előbb-utóbb becserkész minket egy közvetítő, vagy mi cserkészünk be egy olyan megbízhatónak tűnő közvetítő céget, akitől - ha felkészült - megfelelő mennyiségű ajánlatot szerezhetünk be, akár személyesen is. Joggal gondolhatjuk persze, hogy még a legnagyobbak sem képesek letenni asztalunkra az összes piacon lévő új lakást - főleg, ha a beruházó nem őket bízza meg az értékesítéssel -, ezért biztos, ami biztos alapon egyedül is tovább kell próbálkoznunk az interneten.
Itt az ideje, hogy sorra vegyük azokat a "típushibapontokat", amelyekkel öszszefuthatunk a világhálón, ha lakást keresünk. A nem várt meglepetések alapvetően visszavezethetők a magyar ingatlanpiac egyes szereplőinek ténykedésére, akik megfelelő szakmai és anyagi háttér nélkül vágnak bele egy ilyen vállalkozásba. Az internet lehetővé teszi bárki számára, hogy lakásközvetítéssel foglalkozzon, hiszen akár 30 ezer forintért is létre lehet hozni egy honlapot, nem is beszélve az ingyenes hirdetési felületekről. Ez nem számít túl nagy befektetésnek, ahhoz képest, hogy egy 15 milliós ingatlan sikeres közvetítése akár 4-500 ezer forintot is hozhat a konyhára.
A típushibák két fajtájával találkoztunk hosszas keresgélésünk során. Az első típus a sima átverés, a második a szolid bosszúság kategóriájába tartozik.
Az átverések leggyakrabban megjelenő formái a minden valós alapot nélkülöző hirdetések. Ezekkel egyébként gyakran lehet találkozni az utcai lámpaoszlopokra ragasztva is. "70 négyzetméteres új lakás, jó környéken, 16,9 millió forintért, akciós áron", majd következik a telefonszám. Kíváncsian tárcsázzuk a számot. Itt kiderül, hogy ilyesféle ingatlan több is volt(!) az adott cég kínálatában, úgyhogy - a közvetítő tanácsára - sokkal egyszerűbb, ha bediktálom az elérhetőségemet. Mi is történt valójában? Az ingatlaniroda feltölti keresleti adatbázisát, és ha számomra körülbelül megfelelő lakásra bukkan, akkor hív. Ha többször futunk bele ilyen hirdetésekbe, akkor számíthatunk rá, hogy néhány hónapig állandó jelleggel csörög majd mobiltelefonunk, annak ellenére, hogy már régen rátaláltunk a minden szempontból megfelelő lakásra. Tehát csak olyan értékesítő cégnek adjuk meg adatainkat, akiről tudjuk, hogy valóban terjedelmes adatbázissal rendelkezik, viszont nem óránként, de nem is két hónap múlva fog minket megkeresni egy újabb ajánlattal. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a keresleti adatbázis felépítése kulcs a sikerhez, ugyanis a vevő prezentálása manapság sokkal nagyobb fegyvertény a piacon, mint a lakás megtalálása.)
A bosszúságok kategóriája szintén a piac jelenlegi helyzetének "köszönhető". Sok új lakás vár eladásra, és a fejlesztőket hajtja a bankhiteleken ketyegő kamat, ami - különösen az átadás után - a profitot csökkenti. Kiváltképp a hirtelen ingatlanfejlesztővé vált vállalkozókra jellemző, hogy sok ingatlanközvetítőnek kiadják az értékesítést, és emellett saját maguk is próbálkoznak. Ennek eredményeként ugyanazt az új lakást többször is megtaláltuk különböző honlapokon, különböző telefonszámokkal és kontaktnevekkel. Ha nem vezetünk pontos nyilvántartást azokról a lakásokról, amiket már megnéztünk, akkor csak a helyszínen eszmélünk föl, hogy ezt már láttuk egyszer, és ismét elment feleslegesen két óra az életünkből. Ráadásul az ingatlan pontos címét - jogos önvédelemből - a hirdetésekben nem adják ki, viszont bennünket elütnek attól a lehetőségtől, hogy időbeosztásunknak megfelelően néhányszor arra kanyarodjunk egy kis környezettanulmányra.
Macera, de mindenképp hasznunkra lehet tehát egy kis adatbázis elkészítése, amellyel nyomon követhetjük, hogy eddig hol próbálkoztunk sikerrel vagy sikertelenül, és itt előtűnnek az ismert nevek és telefonszámok is. Harminc év fölött a jó ajánlatokat egyébként is érdemes kijegyzetelni, nehogy elfelejtsük, miért tetszett pont az a lakás...
Alapvetően tehát igaz, hogy az internet hathatós előzetes segítséget jelent a lakáskeresésben, de ne felejtsük el: a virtuális séta nem helyettesítheti az igazit. A helyszín többszöri meglátogatása (délelőtt, délután, éjszaka, vasárnap), az építkezés végigkövetése, a beruházó referenciáinak a felkeresése elengedhetetlen ahhoz, hogy a beköltözéskor ne érjen bennünket kellemetlen meglepetés.
D. Á.